A craniosacralis terápia anatómiája

A craniosacralis terápia anatómiai alapjaiA terápia alapja a craniosacralis rendszer, mely egy élettani, funkcionális rendszer, amely a keringési és légzési rendszer mellett a szervezet harmadik nagy ritmusát képezi. Minden aggyal és gerincvelővel rendelkező élőlényben megtalálható, és azt az élettani környezetet jelenti, melyben az idegrendszer fejlődik, működik. A craniosacralis elnevezés a cranium (koponya) és a sacrum (keresztcsont) latin neveiből ered, melyek a rendszer két anatómiai végpontját képezik, ezeket pedig a gerincoszlop köti össze.  A rendszer további részei: az agyat és a gerincvelőt körülvevő, azt védő kötőszöveti hártyák, és az abban termelődő és keringő agyi-gerincvelői folyadék (liquor). A hártyarendszer a koponyacsontok belső falához tapad, majd lenyúlik egészen a keresztcsontig.

A craniosacralis rendszer biztosítja az agyi-gerincvelői folyadék termelődését, keringését, és felszívódását. Ez a folyadék átmossa az agyat és a gerincvelőt, termelődése és felszívódása egy állandó nyomásváltozást idéz elő a hártyarendszerben, melyhez a rendszer egy ritmikus térfogatváltozással alkalmazkodik. Ezt nevezzük craniosacralis ritmusnak, mely pulzálás, lüktetés formájában érezhető a csontokon, a testszöveteken, a testen bárhol. A termelődött folyadék az agyhártyákon belüli áramlással kering, majd felszívódik, gyakorlatilag „beolajozza” a koponya és a gerincoszlop környezetét. Ennek a folyadéknak jelentős tápláló, tisztító, salaktalanító, információ-és energiahordozó szerepe van.

A gerincvelőből a csigolyákon, a durahüvelyeken keresztül lépnek ki az ideggyökök. A testben minden ideg kapcsolatban áll a dura materrel (kemény agyhártya). Az idegrendszer nyúlványai behálózzák az egész testet, ezáltal befolyásolják szervezetünk működését. Ebben a kapcsolatban a különböző traumák miatt kialakuló blokkok akadályozhatják az agyi-gerincvelői folyadék áramlását, amely különböző rendellenességek kialakulásához vezethet. Az agyhártyák mellett minden olyan csont részét képezi a rendszernek, amely érinti az agyhártyákat és az agyhártyákkal összekötött kötőszövetes állományt. Ezek a csontok is állandó mozgásban vannak, és minden csontnak megvan a maga mozgástere. Amikor egy csont kimozdul ebből az adott mozgástérből, vagy egyáltalán nem mozog, az az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának akadályozottságát jelenti. Ha felborul az egyensúly a rendszerben, az nem csak az agy és a gerincvelő, hanem az egész ember szempontjából káros. A craniosacralis rendszer szoros kölcsönhatásban áll az idegrendszerrel, az erek hálózatával, a nyirokkeringéssel, a légzőrendszerrel, a hormonális folyamatokkal és a csont-izomrendszerrel.

Tudományos kutatások bebizonyították, hogy ez egy félig zárt hidraulikus rendszer, ahol a koponyacsontok és a membránrendszer mikromozgásai mérőműszerekkel, frekvenciában mérhetőek.


Időpont egyeztetéssel és kérdéseivel kapcsolatban keressen bizalommal!

Kapcsolatfelvétel